Önarcképtelenség

ÖNARCKÉPTELENSÉG – a Szentesi Fotókör szervezésében

Egy nagyon nehezen megfogható, nehezen körüljárható téma került reflektorfénybe, nevezetesen az „önarcképtelenség”. A fotós önmagát próbálja bemutatni, meglehetősen „képtelen” módon. Itt nyilván dominálnak a rá jellemző stílusjegyek. A látszólagos összevisszaság, valójában nagyon is meghatározott, csak éppen testre szabott rendező elv szerint jelenik meg. Nem arról van szó, hogy a művész nem vállalja a fizikai arcát. Ellenkezőleg vállalja, de azt az átlagember által nehezen kifürkészhető világot jeleníti, amit ő képvisel, ahogyan ő látja a körülötte lévő környezetet. Nos, az „önarcképtelenség” esetében a fotós csak önmagával működhet együtt, csak önmagával azonosulhat. Tehát nem csupán egyszerű képmást, hanem saját „önarcképtelenségét” fotózza, azaz a művészi képmását szemlélteti.

(Györgyi László)

Ha szeretné megállítani a lejátszási folyamatot akkor csak egyszerűen húzza rá az egérmutatót a képre és a lejátszás szünetelni fog. Ha ki szeretné nagyítani csak kattintson a képre.